Marton Zoltán már több mint hat éve versenyez a különböző sprint bajnokságokban, aminek már négy kategória bajnoki cím lett a jutalma. Az elegendő tapasztalatszerzés után pedig mihamarabb jöhet a magasabb szinten való megmérettetés. Zolival a Euro One Rallye Sprint – MARB futam után beszélgettünk.

Szia Zoli! Ez az első interjú veled az oldalunkon és ilyenkor megszoktuk kérni az “első bálozó” versenyzőket, hogy mutassák be az eddigi versenyzői pályafutásokat az olvasóknak.

– 2005-ben repült be a bogár, azóta indulok ralisprint versenyeken. Előtte semmi közöm nem volt a versenyzéshez, még nézőként sem voltam rally versenyen… Az élet úgy hozta, hogy navigátor lettem, 2010-ig Nagy Ákos barátomnak navigáltam. 2010-ben kezdtem vezetőként is versenyezni, majd csak a vezetés maradt. 2006 óta mindig sikerült valamely ralisprint bajnokságban szerepelni. Összesen 4 alkalommal sikerült kategória bajnoki címet szereznem, többször voltunk másodikok. 2014-ig Suzuki Swifttel versenyeztem, azóta az N-es Renault Cliot hajtom. A Cliot utcai autóból építette Gombos Róbert és Lőrincz Csaba barátom, de még mindig fejlesztés alatt áll. Jelenleg Tőke Tamással versenyzünk a MARB keretein belül. Terveim szerint az autót folyamatosan építve előbb-utóbb magasabb szinten is kipróbáljuk magunkat.

Az Euro One Rallye Sprint – MARB futamon a szakaszok javát már korom sötétben rendezték, ami nem szokványos a sprintversenyeken. Mennyire tetszett, illetve hogyan tudtál alkalmazkodni a körülményekhez?

– Mindent összesítve jó verseny volt és részünkről várakozáson felül sikeres is, de számomra személyes okokból mégsem tetszett igazán. Másodikként álltunk a rajtban, amikor a baleset történt, ráadásul a balesetbe keveredett emberkék mindhárman azon kevesek közé tartoztak, akikkel ebben a bajnokságban ismerkedtünk meg, mégis rendszeres kapcsolatot tartunk. Lelombozó volt nézni a mentők és a rendezők sürgölődését. Bevallom elment a kedvem a versenyzéstől egy kicsit… A sötét először nagyon zavart, de a végére megszoktam, szerintem jót tett a versenynek, érdekes volt. Ettől függetlenül kipróbálnám a pályát valamikor világosban is…

Akkor halljuk egy kicsit részletesen, hogy hogyan alakult ez a “rendhagyó” verseny a számotokra?

– Először is: hatott a promó… Soha nem versenyeztem még itt, nem ismertem a pályát. Tele volt a nadrágom, hogy mi lesz itt… Másodszor: a korábban említett baleset is elkente kissé a számat… Szóval kissé „betojva” kezdtem neki az első szakasznak, ami nem is hazudtolta meg magát. A pálya elejében a murvás átkötő volt vicces, mert nagyon alacsony és kemény az autónk, inkább csak pattogtunk, mint haladtunk. A pálya hátsó (Vasas felőli) része pedig várakozáson felül csúszott… Sajnos a baleset miatt már a második gyors is sötétben indult, így nem volt lehetőségünk világosban megtapasztalni a pályát. Én verseny előtt úgy döntöttem, hogy nem szerelünk kiegészítő világító berendezést az autóra, ami hiba volt… Bár a végére már egészen megszoktam a sötétet… Miután a második szakaszon, viszonylag kis tempónál is többször jelentősen megcsúsztunk, úgy döntöttem, hogy kivárásra játszunk és utána kényelmes, biztonságos tempót autóztunk. A „tyúkokat reggel számolják” taktikánk sikeresnek bizonyult, ellenfeleink közül többen is feladták a versenyt, így dobogóra állhattunk.

Sok versenyző panaszkodott verseny közben, hogy csúszik a pálya.

– Nem hazudtak. Korábban is említettem, hogy néhol félelmetes volt. Nagyon sok por állt a pályán, nekünk meg a futóművünk is rosszalkodott. Szerintem tényleg csak a pályát nagyon jól ismerők és/vagy a legtökösebbek mentek maximum tempót. (Utólag kiderült, hogy oroszlányi balesetünkből kifolyólag elgörbült az autónkban a hátsó híd és a bal hátsó kerekünk 4,5mm-t kifele állt, míg a jobb hátsó 3mm-t befele. Az autónk instabilitását részben ez okozta, nem csak a pálya pora…)

1,1 másodperc kellett volna az abszolút tizedik helyhez…

– Jól is jött volna némi abszolút pont, mert az utóbbi versenyeken valahogy mindig lemaradunk róla.. De ezen a versenyen teljesen figyelmen kívül hagytam az eredményt, az időket nem is nagyon néztem… A biztos célba érkezés volt a cél. Egy picivel lemaradtunk, de ennek ellenére örömteli, hogy egy biztonsági autózással is majdnem meglett az abszolút 10. hely…

Hol láthatunk indulni benneteket a legközelebb?

– Nagyvázsonyban, Magyarhertelenden és Bajnán indulunk még az idei évben. Reméljük, hogy mindenhol sikerül célba érnünk, mert a nyugati régióban és MARB-ban is szeretnénk dobogóra állni év végén.