Marton Zoltán – Tőke Tamás
Renault Clio Renault Sport
MARB 2016 – REVO-TEC Rally a Penta Kupáért

Mielőtt rátérnénk a múlt hétvégén Lábatlan és Bajna között rendezett verseny történéseire, halljuk mi történt veletek az előző kettő versenyen. (Nagyvázsonyban, Magyarhertelenden.)

– Sajnos a második félévben nem úgy mentek a dolgaink, ahogy azt szerettük volna, nem sikerült különösebbet alkotnunk az utóbbi néhány versenyen… – kezdi a beszélgetést Zoltán. Nagyvázsonyban a kategória 6. helyén, abszolútban pedig 15. helyen végeztünk. A vigántpetendi szerpentinen nem tudtunk elég gyorsan közlekedni, így hiába autóztunk jóízűt az egyenesebb részen, sajnos nem tudtuk beérni versenytársainkat. Magyarhertelend sem lóg ki a sorból… Az első gyorsasági szakaszon pont egy lassító előtt értünk utol egy sérült autót, aki igyekezett félre húzódni, de csak a lassító után tudtuk megelőzni, így vesztettünk némi időt. De mégsem ez volt a fő probléma, mert a 2. gyorson rossz ívet választottam, vagy gyorsan érkeztem meg az egyik csúszós kanyarba (tudja fene), ennek következtében vagy 100 métert pörögve-forogva haladtunk és egy betonárokban kötöttünk ki. Mivel a Rescue húzott ki minket az árokból, a versenyünk véget is ért… Szerettünk volna szuperralizni, így lábon mentünk le, de a szervizparkban kiderült, hogy a csúnya külső sérülések mellé, egy motortartó bak és a hűtő is eltört, így sajnos fel kellett adnunk a versenyt.

Milyen téttel bírt még nektek a REVO-TEC Rally a Penta Kupáért – MARB futam?

– A verseny előtt holtversenyben vezettük a Nyugati Régió 5. kategóriáját. A győzelemért ezen a versenyen a Kubovics István – Gerendás Ádám páros előtt kellett volna végeznünk. Ez nehéz feladatnak tűnt, mert a második félévben Szityuék nagyon gyorsan közlekedtek a pályákon. De azért megpróbáltuk…

Mi történt veletek a verseny öt gyorsaságija alatt?

– A shakedown nagyon jó volt, mert reggel az út kevéssé volt alkalmas a közlekedésre, de tudtunk íveket próbálni, féktávokat venni, felhordásokat megjegyezni. Ez nagy találmány, szerintem jót tenne minden versenynek. Az első gyorsasági szakasz közepénél sajnos megint előjött a rosszabbik formánk, először a 2. fokozat tűnt el az autóból, majd a 3. is odalett. 1-ből 4-be váltogattam, gyakorlatilag többször is majdnem megálltunk a pályán. Először azt hittem, hogy nem is érünk célba, de valahogy bedöcögtünk. A szervizben a fiúk is értetlenül álltak az események előtt. A sebességi fokozatok elmásztak a helyükről, de kívülről semmilyen nyom nem látszott, valószínűleg a hertelendi eséskor szereztünk valamilyen maradandó sérülést, ami kisebb terhelésnél nem jött elő. Pontosan nem tudjuk még ma sem. A lényeg: a fiúk húzták-vonták a bowdeneket, állítgatták a kulisszát, lett sebesség. A második szakaszon még küzdöttem kicsit a váltóval, néha nem volt meg a megfelelő sebességi fokozat, de a végére rájöttem, hogy erővel minden megoldható, némi recsegés árán bármit be lehet váltani. Ekkorra már az is kiderült, hogy Szityuéknak a nyomába sem érünk, így eldöntöttük, hogy nem törjük össze az autót: a fehér aszfaltos részeket teljesen elspóroljuk. A 3. szakaszra úgy mentem fel, hogy legalább egy normálisat autózzunk, mert nagyon gáz az eredmény és legalább magunknak mutassuk meg, hogy jobb is lehetett volna. Saját elhatározásunkat nem feledve, a spórolós részekkel együtt is sikerült egy 101 km/h átlagot autózni, úgyhogy kicsit visszatért a kedvünk is. A mezőny és a pálya erejét mutatja, hogy ez az időnk is csak abszolút 12 helyre volt elég… A negyedik és az ötödik szakaszon a biztonságra és a pontszerzésre törekedve autóztunk, sikeresen célba értünk. Mivel ez több kategória társunknak nem sikerült, a kategória 3. helyén találtuk magunkat…

Kategória bronzérem lett a versenyzésetek eredménye. Elégedett vagy az eredményetekkel, vagy van benned némi hiányérzet?

– Összességében számomra nem volt jó a verseny. Majdnem egész idő alatt sík ideg voltam és a verseny öröme csak egy szakaszon érintett meg egy kicsit. De kihoztuk a maximumot a lehetőségeinkből és egy megfáradt autóval, de célba értünk. Kategória 3. / Marb. 11. helyen végeztünk. Erre nap közben egy fityinget sem tettem volna. Szóval igen: maradt hiányérzet, de mégsem panaszkodhatunk…

Értékelnéd egy pár mondatban az idei éveteket?

– Mindent összevetve várakozáson felül sikerült az évünk, mert az 5. kategóriában Nyugati Régió értékelésének 2. helyén, a MARB. országos értékelés 3. helyén végeztünk. (Ha igaz, mert hivatalos listák még nincsenek…) De még nem tudok felhőtlenül örülni, mert úgy érzem, hogy a teljesítményünk folyamatosan romlott és az év vége felé egyre kevésbé voltunk versenyképesek. Valószínűleg jobban átgondolva, később teljesen boldog leszek az eredménnyel, hiszen eredetileg, ennél kevesebbel is beértük volna… Úgyhogy azt hiszem elégedettnek kell lennem és nagyon pozitívnak kell értékelnem ezt az évet!

Már mindenki készül a Mikulás és a Szilveszter Ralira. Ti is indultok valamelyik versenyen?

– Ahogy már említettem: az autónk különböző betegségekkel küzd és jómagam is megfáradtam kissé. Ezért idén már biztosan nem indulunk versenyen. Dolgozunk az autón, tréningezzük a sofőrt és nézzük a versenyeket, hogy a következő évben – az idei hibáinkból tanulva – még jobb eredményeket érhessünk el.

Sok ember tett azért, hogy meglehetősen sok versenyen legyen lehetőségünk indulni ebben a szezonban.

Először is Gombos Róbertet és Lőrincz Csabát szeretném kiemelni, mert a munkájuk nélkül nem működött volna a járgány! Szeretném megköszönni Tőke Tamásnak, hogy tette a dolgát és elviselt amikor erre volt szükség. Köszönöm a családomnak, hogy nem túl gyakran tették szóvá, hogy a versenyek előtti hetek mindig csak az autóról szóltak…

Valamint köszönjük az alábbi támogatóknak a segítségüket:

AVIA Benzinkút Szombathely, Eurochrom Kft., www.munkaruhazat.hu , www.hajtastechnikabolt.hu , Osztermann Evin, Autóferrum Bt., Sprint Autóbontó, Euro-Lock vegyianyagok, PCE műszerek, Zeusz Autósport Egyesület, Full Autó ASE